Merj újrakezdeni: a félelem leküzdése az önbizalom első lépése
Vannak pillanatok, amikor eljátszol a gondolattal, hogy „ma aztán tényleg valóra váltom, elkezdem, megcsinálom….”, energikusan kezded a reggelt, mert hiszed, hogy aznap meglesz a rég várt áttörés… a lelkesedésed kitart úgy egy órán át, majd mégsem teszel semmit.
Mert ott a félelem.
Nem csak az a „mi lesz, ha nem sikerül?” típusú, hanem az a mély, nehezen megfogható, visszahúzó érzés, ami megrettent, mielőtt egyáltalán elindulnál, vagy álmodozni mernél.
A legtöbb nő ilyenkor azt hiszi, vele van a baj. Pedig nem erről van szó. A félelmed legtöbbször nem a jelenből származik, hanem a múltból érkezik, mint egy nem szívesen látott, hívatlan vendég.
A félelem gyökere szinte mindig a régi tapasztalatok lenyomata
A legtöbb félelem tanult.
Egy-egy korábbi csalódás, megalázó helyzet, elutasítás vagy kritika beépül a személyiséged legmélyebb rétegeibe, és észrevétlenül meghatározza a döntéseidet, és ezzel a jövődet is formálja.
Ugye, volt már úgy, hogy valamit nagyon meg szerettél volna tenni, de lebeszélted róla magad?
Lehet, hogy ma már nem emlékszel rá tudatosan, de a tested és a lelked emlékezik: „vigyázz, mert amikor az történt, fájt, még csak hasonlót se tegyél, nehogy újra sérülj!”
Így születik az a belső hang, ami minden új ötletnél és kezdeményezésnél megszólal:
„Nem biztos, hogy képes leszel rá.”
„Mások jobbak nálad.”
„Ez túl nagy falat lesz neked, meg se próbáld.”
A félelem tehát szinte sosem a jelenből táplálkozik, sokkal inkább a múlt eseményeinek és a rossz emlékeknek a visszhangja a fejedben.
Az eltanult félelem, amit generációkon át viszünk tovább
Ám nemcsak a saját tapasztalataink és emlékeink formálnak minket, hanem az előző generációké is. A nőket évszázadokon át arra szocializálták, hogy alkalmazkodjanak, tűrjenek és zokszó nélkül bírják terheket. A félelmeiket maximum egymásnak mondhatták el, de manapság ez sem túl gyakori, ritkán beszélünk róluk.
A félelem tehát gyakran nem is a miénk, csak visszük tovább.A tudatosítás az első lépés: amikor felismered, hogy amit érzel, az nem gyengeség, hanem öröklött túlélési stratégia.
És amint ezt tudatos szintre emeled, már nem irányít vakon – te irányítod őt.
A modern nő láthatatlan félelmei
Olyan korban élünk, ahol a félelem beépült a mindennapjainkba. A „tökéletes nő” képe szembe jön velünk a közösségi médiában, hirdetésekben, a politikában. Az ellentmondásos elvárások sem könnyítik meg a helyzetet: légy sikeres, de szerény; erős, de kedves; független, de ha lehet, családcentrikus. Állj helyt minden fronton, légy példa, de ne törj túl magasra.
A társadalmi nyomás is óriási. Igazán szerencsés az, aki nőként ezt nem tapasztalja. Sok a szerep, aminek meg kell felelni, és kevés az őszinte, kívülről jövő megbecsülés. A nők maguk felé támasztott elvárásainak száma is kb. a végtelen felé konvergál.
Ebben a közegben nem csoda, hogy a nők egy jelentős része fél.
A félelem jelzés. Meg kell hallani, mit akar mondani.
Egy egyszerű, de nagyon hatásos journaling gyakorlat a félelmeid megismerésére
Kérdezd meg magadtól: „Mitől félek valójában?” – a válasz gyakran meglepően egyszerű és gyógyító. Érdemes ezt a könnyű írásgyakorlatot elvégezni, ha nincs más lehetőséged a félelmeidet mással megosztani. A papír vagy a naplód megbízható társ tud lenni ebben.
- Ha van egy szabad órád, ülj le, akár kapcsolj be valamilyen lassabb ritmusú zenét, és koncentrálj arra a kérdésre, mitől félek, ami miatt nem vagyok képes cselekedni?
- Hagyd, hogy automatikusan jöjjenek a gondolatok és jegyezd le. Eleinte lehet, hogy lassan fog beindulni az írás, de amit belemelegedsz, szinte visszatarthatatlan lesz a szavak árja.
- Ha utóbb visszaolvasod, egy tisztább elképzelésed lesz arról, mi a nyavalya tart vissza attól, hogy lépj vagy változtass azon, ami nem épít többé, vagy amire szívből vágysz
Nem kell egyedül megküzdened vele
Ha nem szeretnéd egyedül cipelni a félelmeid súlyát, és meg akarod érteni, mi tart vissza a cselekvéstől, feltétlen nézd meg az egyéni önismereti programomat.
Azon leszek, hogy kiugrasszuk a nyulat a bokorból, és kinyírjuk a félelmeidet, amelyek nagy része nem is a tiéd. Vagy ha a tiéd, rájössz, hogy nyugodtan viszlátot inthetsz nekik, mert a legritkább esetben akarják a te javad. Ezzel együtt az önbizalmad is rég nem látott fényében fog ragyogni. Sanszos, hogy magadra sem fogsz ismerni, én pedig nagyon büszke leszek rád!