Talán sosem gondolkoztunk el arról, milyen összefüggés van útkeresés, halogatás és önbizalomhiány között, a mai blogcikkben ezekről lesz szó.
Sok nő érzi úgy, hogy nincs a helyén, valami nem stimmel vele. Manapság már a huszonéves korosztályban is egyre gyakoribb érzés ez, ami az idő múlásával csak egyre erősödik. Munkában, magánéletben , az élet szinte minden területén jelentkezik egy hiány. Valami másra vágynak, de nem tudják maguknak sem megfogalmazni, pontosan mire. Csak azt, hogy ami van, nem az igazi.
Ez az állapot különösen sok nőt érint a harmincas-negyvenes éveikben. Ott motoszkál a fejükben, hogy amit addig elértek az nem nagy cucc, nem elég. Aztán sokakban már tudatosul, hogy el kellene indulni egy új irányba, de visszatartja őket a bizonytalanság.
A bizonytalanság oka, ha őszintén magunkba nézünk legtöbbször nem az, hogy sejtésünk sincs, mit szeretnénk, hanem az önbizalomhiány.
Nem hisszük el, hogy képesek vagyunk új dolgokra, vagy belekezdünk, de félúton abbahagyjuk legyintve, hogy nekünk úgyse fog menni. A mélyben pedig az is ott húzódhat, hogy nehéz elhinni, mindezt megérdemeljük. Hogy lehetne másképp is.
Hogyan tart vissza az önbizalomhiány az útkeresésben?
Az önbizalomhiány nem merül ki annyiban, hogy kicsit bizonytalanok vagyunk, vagy hezitálunk. Gyakran megkérdőjelezzük a saját vágyainkat, képességeinket, döntéseinket.
- „Talán már késő változtatni…”
- „Mi van, ha elrontom?”
- „Nem vagyok elég jó hozzá.”
- „Mit akarok én itt ennyi idősen világot megváltani?”
Ami döbbenetes, hogy fiatal nőkkel vagy lányokkal beszélgetve is gyakran hallom ezeket a bénító mondatokat. És emiatt a negatív belső monológ miatt könnyen a krónikus halogatás veszi át a főszerepet. Daráljuk a mindennapokat, és még csak kísérletet sem teszünk arra, hogy felfedezzük, mi a mi utunk. Magam is jártam ilyen cipőben, így tudom, miről beszélek.
Az önbizalom fejlesztése az első lépés a változáshoz
Szuper hír azonban, hogy az önbizalom fejleszthető. Épp a minap mesélte egy ismerősöm, hogy a 68 éves barátnője most kezdett el női körbe járni, mert meg akarja ismerni önmagát, ki akar törni otthonról. Az egész eddigi élete arról szólt, hogy a családját szolgálta ki, és most magáért is tenni szeretne valamit. Persze ez fura a környezetének, kritika is éri emiatt, hogy ugyan mit akar már ennyi idősen, de én ismeretlenül is megveregettem a vállát, és büszke voltam rá, hogy ezt meg merte lépni. Nincs is ennél jobb bizonyíték arra, hogy változni, változtatni sosem késő!
Nem egyik napról a másikra, de apró, tudatos lépésekkel elkezdhető az önbizalom fejlesztése. Ezt ugyanúgy, mint a renyhülő izmokat, edzeni kell.
Lássunk most 5 egyszerű tippet, amivel már napi néhány perc alatt elindulhatsz az önbizalom-fejlesztés útján:
- Figyeld meg, hogyan beszélsz magadról, akár hétköznapi helyzetekben mások előtt! Lekicsinyled magad, ha pl. elrontottál valamit, vagy állandóan magadra veszed mások hibáját? Esetleg meg nem szívesen szólalsz meg, ha mások is vannak körülötted (pl. boltban, rendelőben, bárhol)? Vagy néha azért elismerően nyilatkozol magadról? Ha valami kis dolgot is végrehajtottál, vagy jól sikerült a süti, legyen bármilyen apró és hétköznapi sikered, akár hangosan is dicsérd magad. (Ez nem beképzeltség, még ha ezt is tanultad. És ha a környezetedtől egyáltalán nem kapsz jót vagy szép szavakat, különösen fontos, még akkor is, ha nehéz kimondani.)
- Érd tetten a lehúzó gondolataidat, amikor magadról gondolkodsz! Sokszor ostorozod magad gondolatban, és a belső hangod inkább kritizáló, mogorva vagy folyton elégedetlen? Ez a hang nem biztos, hogy a tiéd. Ha rajtakapod magad ilyen önostorozó gondolati spirálon, próbáld megfejteni, kinek a szavai ezek valójában? Biztos vagyok benne, hogy fogsz találni valakit vagy a múltból, vagy a környezetedből, ahonnan ezek erednek.
- Dicsérj meg másokat! Ez lehet, hogy első blikkre furcsán hangzik, de a dicséretnek a legtöbb ember örül, és fel lehet vele dobni valakinek a napját. Gondolj csak arra a túlterhelt eladóra, aki egész nap monoton munkát végez, áll a pult mögött és felvágottat szeletel, és mindenki robotnak nézi. Aztán jön egy dicséret, hogy milyen szép rendet tart a pultban, vagy milyen fürgén és kedvesen szolgál ki. Milyen jóleshet neki, ha valaki észreveszi, és elismeri a munkáját! Arról nem is beszélve, hogy általában aki dicsér, az szinte azonnal vissza is kapja a dicsérő szavakat, ha nem tőle, mástól hamarosan. Nem vagyunk ehhez hozzászokva, nagyon nem, de ez tényleg olyan dolog, amit bárki megtehet. (Azt elismerem, hogy nem is olyan könnyű mindig, mert aki önbizalomhiányos, annak másokat méltatni is nehezére eshet)
- Szánj rá napi pár percet, mint a rutinod része, hogy a tükör elé állsz, és pozitív dolgokat mondasz magadnak, de úgy, hogy közben az arcodat is látod, és nem csak úgy gondolatban. Tedd ezt akkor is, ha hülyeségnek tűnik, vagy feleslegesnek érzed. Ha ez szokássá válik, idővel beépülnek a dicsérő szavak, és mástól is könnyebben fogadod majd a bókokat. (Nem pedig úgy reagálsz, mikor valaki észreveszi és megjegyzi, hogy jó a hajad vagy csinos vagy, ahogy a legtöbb nő: „áááááá, nem is….”)
- Ismerd fel azt is, nem vagy egyedül! Nők százezrei élik meg ugyanezt csendben. És nemcsak Magyarországon, a világ minden pontján hasonló a helyzet. Nőkkel kapcsolódni, a történeteiket meghallgatni, a sikereikből erőt meríteni tök jó dolog, és hatalmas motivációt tud adni.
Tudod, nem kell egyedül elindulnod. Ha tetszett ez a poszt, érdemes feliratkoznod a Bestie hírlevélre, ahol még több hasznos tipp és szókimondó tartalmat olvashatsz női önbizalomról és lelki egészségről!